Gólyatábor!
Este alig tudtam elaludni, mert nagyon izgultam a mai naptól. 10 óra körül felkászálódtam az ágyból és megnéztem, hogy minden bent van-e. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy igen visszafeküdtem.
Reggel fél 4-kor keltem, mert 6-ra ott kellett lenni a vonatnál. Kimentem a fürdőszobába és tettem magamra(?) egy kis tust, majd kifésültem a hajam.
Visszamentem a szobámba és kiválasztottam az öltözékem. Nem akartam szoknyába meg pólóba vagy atlétába menni,(mivel tegnap este már kikészítettem magamnak ezeket)mivel nem volt annyira meleg. Nem tudom mit is gondolhattam akkor amikor elővettem azt a pár ruhadarabot...Mindegy...Szóval az öltözékem egy szürke pulcsi rá egy barna kardigán(féle) és egy zöld kabát. A nadrágom egy sima fekete színű volt, ezekhez pedig felvettem a fehér Converse cipőmet.
Lementem a konyhába a bőröndömmel meg a táskámmal(meg úgy általában mindennel) együtt. Anyát lent találtam aki éppen csinált nekem 3 db szendvicset az útra.
-Jó reggelt anya-köszöntem neki majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt szívem.-köszönt vissza.
-Apa?
-Kint van, az autóval áll kifelé.
Megfogtam a bőröndöm meg mindenem és kiindultam, apa pont akkor tolatott ki a garázsból, majd kiszállt.
-Apa betennéd ezt nekem az autóba?-kérdeztem, majd apa bólintott, én pedig bementem vissza anyához, mert gondoltam segítek neki bepakolni az ennivalókat.
Mikor minden kész lett 4:13 volt. Sietnünk kellett, mert 1 óra az út odáig és 6-ra ott kellett lenni.
Gyorsan elköszöntem anyától és az eközben felkelő Petitől is.
5:58-ra oda is értünk az állomásra és az autóban elköszöntem apától majd kiszálltunk, ő azért, hogy kivegye a bőröndöm, én pedig azért, mert mentem megkeresni az osztályomat(és utána gólyatábor!).
Nem volt nehéz őket megtalálni, egy nagy csoportban álltak és beszélgettek. Én is odamentem és egy halk "sziasztok"-kal köszöntöttem az osztálytársaimat. Mindenki felém nézett, úgyhogy kicsit lefordítottam a fejem, hogy ne legyen kellemetlen. Sokan voltunk, nem számítottam ennyi évfolyamtársra. A gondolataimból egy lány "ébresztett" fel.
-Szia! Dorina vagyok, de csak Dori.-mosolygott rám.
-Hali. Izabella, de csak Bella.-válaszoltam neki mosolyogva.
-Ülsz velünk egy kabinban?-kérdezte, majd rámutatott a mögötte lévő 3 lányra, mielőtt válaszolhattam volna odaléptek elém.
-Helló. Hanna vagyok és nem becéznek sehogy.-mosolygott rám.
-Szia. Vivi és Vi-nek szoktak nevezni.-mondta.
-Haliii!Zsófi vagyok de csak hívj Sofinak.
-Sziasztok lányok. Én Izabella vagyok, de csak Bella és igen ülök veletek.-mosolyogtam rájuk. Kedveseknek tűntek és már van 4 ember az osztályomból akit ismerek! Jó jel!
-Sziasztok gyerekek! Én vagyok Gaál Fruzsina, mint ahogy az igazgatónőtől kapott levélben is olvashattatok, az osztályfőnökötök. Kérlek álljatok be kettesével vagy hármasával.
Dorina maga mellé húzott és a 3 másik megismert lány pedig egymás mellé beálltak mögénk. Az osztályfőnök olvasott egy névsort, én pedig számoltam, hogy hány nevet olvasott fel. 21-et. De ebből 3-an nem jöttek. úgyhogy 18-an voltunk.
A következő pillanatban pedig már elindultunk. Felszálltunk, de persze, hogy a fiúk mentek fel elsőnek, odatolakodtak, hogy a legjobb helyeket foglalják el maguknak. Ne tudom mi értelme. Mindegyik kabin ugyan olyan. Mindegy...Mi is felszálltunk és kiválasztottunk egy megfelelő helyet és elkezdtünk beszélgetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése